Totó néni imádott horgolni. A sok-sok színes gombolyagot egy sárga tálkában tartotta. Ez a tál kezdett egy nyári délután zenélni. Totó néni hozzám hajolt , és a fülembe súgta: ez egy varázstál, és szerinte még cukorkát is tojik a gombolyagok aljára.     

   Pista bácsiék sűrűn jöttek hozzánk vendégségbe. Ha Margit néni kijelentett valamit, azonnal jött az oldalbeszólás: "Ugyan, anyukám, neizéjjámáá!", és ez minden vendégségben, vagy harmincszor, amíg nem szedelőzködtek.

  Timi a bulgáriai kiránduláson varázsolt el kettőnket a szépségével. Hajtottunk rá hősiesen. Amikor tolmácsolni kellett, akkor engem szeretett, ha csókolózni, akkor Zoliba karolt. 

   Isti ragaszkodott a szüleihez. A mesetáborokra pedig mindig elsőként jelentkezett, imádott a Bükkben bóklászni. Mire észbekaptunk, a topmenedzser szülőket cipelte 13 évesen egész napos hegyi túrákra.

   Totó néni horgolótűvel a kezében ment el.

    Pista bácsi csak leült a konyhában , ahol elgondolkodó arccal találtak rá. 

   Timi hazajött Bulgárából, és sose lett 15 éves.

   Isti se . A ballagásra kismotort kapott.

   Ezek a történetek egyre csak gyűlnek, gyűlnek. Én nem tudok velük mit kezdeni, ezért aztán ide rejtettem őket.

Hogy ne csak ma, vagy holnap jussanak eszembe, hanem mindig, váratlanul, bárhol. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.