Zizegő séta

Hol volt hol nem volt, hiszitek, se nem, nemrég még csak egy icipici pont voltam, akkora , amekkora a majmócám szeme, ni:

Ahogy üldögéltem valahol OTT BENN, enyhe félhomályban egyszer csak azt éreztem, hogy Anya sétálgat meg lépked valami zizegősön, de amúgy kellemesen.

Hirtelen az a gondolatom támadt, hogy milyen jó lenne nekem is ott Kinn.

A zizegősön.

Nosza, jeleket küldtem, finomakat, erősebbeket, hogy mostan kinn körülnéznék egy kicsit... vagy tovább is!

Hát... először furcsa volt az a sok fény. Meg a pilates labdán csücsülő néni, és a másik, aki sok-sok szeretettel a kezébe fogott, és mindenáron azt akarta, hogy felsírjak.

Én inkább azonnal szopizni akartam, és így lettem Anya szerint az első percektől CICISTA ( és valljuk be őszintén: olyannak lenni JÓ!

Aztán megismertem Anyát , Apát és Tesót.

Laci bácsi hazahozott egy kosárkában ide, Anyásapás Házba.

Szüleim, na meg Tesó  segítettek, amikor még nem tudtam magam fürcsizni, meg jókat játszottunk együtt.

Láttam őket nevetni, láttam őket könnyezni.

Megtanítottak mindenkire mosolyogni.

De magamtól is sokmindent tanultam. Jelezni, ha fáj, mutatni, ha tetszik.

Megtanultam négykézláb megkergetni Bandi cicát, és felállva kérincsélni Apa reggelijéből, Anya ebédjéből és Tesó bármilyen kajájából. Nagyon ügyes lettem evésileg: tulajdonképpen mindent megeszek, még akkor is megtalálom a kajcsit, ha strandlabdák közé rejtik!

  Úszós Tata megtanított labdázni, Főzős Mama pitéje meg nagyon fincsi.

Ilike mama meg csak úgy felkap magához és széjjelszeret. Apa mindig megnyugtat utána: "Nyugi, Babó, ez a mamák LEGFŐBB DOLGA!"- úgyhogy ezt mindig nagylelkűen eltűröm!

Kezdetben még csak nagy kocsival tologattak a télben, tavaszban.

Aztán jött a kék mindentlátós, amiből örömmel nézegetem a Nagy Buszt, meg a brrröket, a csiripeket és a szökősokvizet.

És képzeljétek, amióta majdnem titokban kiosontam a nagyszobából, már annyi mindenfelé jártam!

Poldi bácsi elvitt a Pécsi tóhoz, sőt Lala bácsi meg vissza is hozott!

Bencéékkel levelészkedtünk a Balcsi partján.

Sanyika Tatával meg brrröztünk meg pancsiztunk Orosházán.

Flóráék egy igazi sportmotorral leptek meg, Úgyhogy félhetsz, Bandi cica ott az előszobában!

SŐT! Májusban Anya felültetett a bicajára, és azóta mindig kirándulunk!

És képzeljétek, mindig úgy intézik, hogy legyen útközben egy hinta, meg olyan csúszósizé.

És hiszitek vagy nem, észre se vettem, de itt KINN szépen lassan eltelt körülöttem egy esztendő.

Most már ÉN adom át Anyának és Tesónak a névnapi virágot.

Egyre egyenesebben ülök azon a kis játszótéren a  hintában, ahová úgy jutunk el, hogy végigkocsikázok a sétálós utcán, szerintem már tudjátok is melyiken!

AZON A RÉGI ZIZEGŐSÖN.

Gondoljátok, vagy se, én már tudom a megfejtést, hogy mitől zizegett, mitől volt pihe-puha az a régi séta annak idején.

Az anyai szeretettől.

Az izgatott apai várakozástól.

Meg a makkosházi utcákra potyogott, jöttömet jelző, Közétek érkezésemre minden évben emlékeztető

sok-sok

MOGYORÓTÓL.

Kedves Mindannyian!

Köszönjük szépen minden segítségeteket.
No meg a szeretetet. 

RegőDiaDiusMisi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.