Néha annyira váratlanul szépen...

...annyi felbukkanó örömmel /na jó és egy csipetnyi félősséggel/ történik végig egy nap...

...hogy beszélni se tudsz róla.

Mert hát nem is lehet.

Igen.

Bizony, néha  még az a hetvenkétezer magyar szó is kevés az ilyesmire.

Meg kell élni, nagyon mélyen.

Hatalmas örömmel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.