Hol volt, hol nem volt, élt egyszer Szegeden - de legalábbis a környékén – egy  fenyőfa.

Nem volt ő se kicsi, se oly nagy – pont akkora, hogy beférjen egy kis szegedi család otthonába. Büszkén nézett körül tűlevelű ágaival, és megfogadta, hogy a biológia tanárok igazságaitól függetlenül itt is örökké örökzöld marad!

Egyszer csak eljött az a nap, amikor a család apraja nagyja értő gondoskodással ünneplőbe öltöztette. Felkerültek rá a díszek a kis korcsolyázók, a színes gömbök, apró angyalkák, is – így vált a kis fenyőből csodaszép karácsonyfa.

Boldogan nézegette új ruháját a nagyszoba oldaltükrében. Nem volt benne irigység, és más hasonló furcsa érzések, hiszen ő nem találkozott más fácskákkal, nem illegett közöttük, hova is rakta volna magára a rúzst, a műkörmöt meg a szemhéjfestéket…?

Azt viszont érezte, hogy az őt körülvevő család egyre több szeretettel tekint rá, és ezt az érzést – ami valljuk be, egy fenyőfától máshol, a sűrű hegyvidéki erdőkben szokatlan – illik visszasugároznia!

Amikor elteltek az ünnepek, ismét gondterhelt, iskolából és munkából hazajövő családtagokat látott maga körül. Pedig ő még mindig szép! Még mindig itt csillognak rajta a kis angyalkák, a girlandok, a színes gömbök, és az a sok-sok örökké zöld!

Elhatározta, hogy megpróbálkozik azzal, ami nekünk, embereknek is ritkán sikerül. Egy óvatlan pillanatban, amikor az anyuka fáradtan huppant le mellé a fotelbe, megpróbált annyi, de annyi szeretetet sugározni magából, hogy megérezze azt az az ember.

És csodák csodája! Az anyukának született egy kósza gondolata, ami aztán megerősödött az egész család által.

Így történhetett az meg, hogy a családi látogatásokon hiába sustorogtak a rokonok, mondván: „Biztos itt hagyták, biztos elfelejtették…!”, a kis fenyő éveken át boldogan álldogált barna cserepében – a biológia tanárok igazságaitól függetlenül - és büszkén hirdette azoknak, akik meg tudták hallani:

A bennünket körülvevő társainkat szeressük mindig. Nem csak ünnepeken, nem csak általában, hanem életünk minden szép, vagy éppen kicsit csúnyább pillanatában is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.